Szombat–vasárnap (Odaút)
Július 19-én reggel 9:30-kor találkoztunk a reptéren, ahol szerencsére nem kellett túl sokáig sorban állni a csomagfeladáshoz. Budapestről Sanghajba repültünk, ahova reggel fél hat körül érkeztünk meg egy teljesen kihalt reptérre. A hétórás várakozás alatt sokat beszélgettünk és kártyáztunk is. A tajpeji reptéren délután fél három táján szállt le a repülő, ahonnan más csapatokkal együtt egy busz vitt minket a szállodába. Két hármas és egy kettes szobába osztottak be minket. Vacsorát kis papír dobozokban kaptunk, utána pedig elmentünk bubble tea-zni az indiai csapattal. A hosszú utazás és a kevés alvás után mindannyiunknak sikerült viszonylag korán elaludnia.
Hétfő (Megnyitó)
A hosszú utazás és a hatalmas időeltolódás ellenére mégis sikerült mindannyiunknak időben felkelni, majd álmos hangulatban megindultunk a különbuszokkal a megnyitó helyszínére, a 綜合教學館 nagytermébe. Egészséges mennyiségű várakozást követően megkezdődött az ünnepély, minden ország felállt, és megtapsoltuk egymást egy játék keretében: részleteket vetítettek az adott nemzet néptáncából és ki kellett találnunk, kikről van szó. Többet is sikerült kitalálnunk, csak a sajátunkat nem ismertük fel; mentségünkre szóljon, hogy a levetített tánc erdélyi származású volt.
A megnyitó után ebédelni mentünk a 普通教學館-ba, és megízlelhettük ottartózkodásunk első 便當-ját, ez még egész elviselhető volt (a későbbiekkel ellentétben…). Az estebéd után még maradhattunk volna beszélgetni, de többünkön beütött a fáradtság, ezért a csapat kettévált, és a fáradtabb felével hazametróztunk.
Kedd (Egyéni verseny)
A verseny második napján is hamar keltünk, majd egy kiadós reggeli után busszal mentünk el a National Taiwan University kampuszára. Az egyéni verseny 10 órakor kezdődött, és az következő hat óra állt a rendelkezésünkre megoldani az öt feladatot. Miután az időnk lejárt, és beadtunk a munkalapjainkat, egy ki-mit-tud és egy utcai vacsora koronázta meg a napot. A sok zenés fellépést mi az Ördög útja nevű magyar tánccal színesítettük, amit a többi versenyzőnek is megtanítottunk.
Szerda (Városnézés)
A harmadik nap a Tajpej-környéki kirándulásoké volt, a mi csoportunk célpontja a hegyes, parkos környezetben elhelyezkedő, tajvani mércével kertvárosiasnak nevezhető Xīnbéitǒu-körzet volt, amely, mint kiderült, főként szénbányászatáról és termálvizéről vált ismertté. A városrész központjához a helyi vörös metróvonal egy külön leágazása vezetett, ami magasvasút kialakítása révén nagyszerű kilátást biztosított a helyenként disztópikus, helyenként harmonikus kialakítású dzsungel-lakótelepre.
A túra első szakaszaként teáztunk, majd végigsétáltunk a környék folyópartja mellett kialakított japánkertben, amely, urbanisztikai csodaként, látszólag érintetlen természet-darabkaként elvegyült a betonrengetegben. Ezt követte a termálvizes tojássütés, a vízesés-nézegetés, és végül elindultunk a hegyre, az utolsó programunkra.
A tűző nap okozta hirtelen szükséghelyzetből adódó kreativitásunktól vezérelve elkezdtük napernyőként használni a tajvani éghajlaton egyébként igen hasznos esernyőinket, de hamar kiderült, hogy a módszer egyébként a helyiek között sem szokatlan.
Az utolsó programunk a szappanfőzés volt, aminek végtermékét különböző illat-, és festékanyagokkal, illetve a mintaformákkal tehettük egyénivé. A festékek sajnos a látszólagosnál halványabbak voltak, szóval profi színtani becslésekre, képletekre (pl. 4 vörös + 5 kék a mályvához) volt szükségünk, hogy a legjobb színárnyalatokat tudjuk rögtönözni.
A hegyről lesétálván végül egy helyi étterembe folytattuk az utunkat, ezt követően visszaindultunk a hotelbe.
Csütörtök (Kirándulás)
Július 24-én reggel buszos kirándulásra indultunk, hogy megnézzünk néhány kicsi, de annál különlegesebb falut Tajpejtől távolabb. Az első helyen lámpásokat engedhettünk a magasba, amire előbb felírhattuk a kívánságainkat. Ezután átkeltünk a falu melletti folyó fölött a függőhídon, és megcsodáltunk a nagy Shifen vízesést. Egy rövid buszút után egy hegyoldalba épült Jiufen nevű faluhoz értünk, aminek a főutcáján, egy több száz fokos lépcsőn felsétáltunk. A hely nagyon hangulatos volt, a kilátás pedig szép. Itt ebédeltünk egy étteremben, hagyományos tajvani fogásokat megkóstolva. Végül egy harmadik, Houtong nevű faluba mentünk, ami arról híres, hogy rengeteg macska él ott. Ezután visszatértünk a szállodába.
Péntek (Csapatverseny)
Pénteken egy korai ébredés és gyors reggeli után ismét a kampusz felé vettük az irányt, hogy részt vegyünk a csapatversenyen. Négy óra fáradhatatlan munka után a szervezők egy könnyebb ebéddel és bubble tea-val vártak minket. Az ebéd végeztével több előadást is meghallgathattunk az AI és a nyelvészet, valamint a diákolimpiai feladatok kapcsolatáról. Ezt követően egy, az egyéni verseny napjához hasonló, európaibb stílusú vacsora következett, majd az estét az IOL-on már hagyománnyá vált Jeopardy tette teljessé. És bár közülünk sajnos senkinek sem sikerült bekerülnie a végső döntőbe, a közönség lelkes tagjaiként végül mégis benne lehettünk a legtöbb pontot elérő csapatban, így este nyugodt szívvel dőlhettünk az ágyba, ugyanakkor izgatottan várva a másnapi eredményhirdetést.
Szombat (Záróünnepség)
Szombaton ismét a megnyitó helyszínére tértünk vissza, ahol reggel 10 órától a versenyfeladatok megoldásait hallgathattuk meg a feladatírók előadásában. Ezt követően ebédet kaptunk, és utána kezdődött maga a díjátadó és záróceremónia. A magyar csapat három Honorable Mention-nel és egy bronzéremmel dicsekedhetett. A ceremónia után készült egy nagy csoportkép a verseny összes résztvevőjéről és szervezőjéről, valamint a csapatok külön-külön is készítettek képeket. Ezután visszaindultunk a hotelbe, ahol egy kiadós vacsora után következett az esti záróparti, ami során internacionális csapatok tudták tudásukat összemérni különféle játékok során, valamint remek alkalom volt a további ismerkedésre is.
Vasárnap (Hazaút)
Az utolsó napon ki kellett jelentkezni a szállodából délig, a reptérre menő busz viszont csak 3-kor indult. A köztes időben elmentünk egy, a szálloda alagsorában lévő olasz étterembe, ahol egyesek pizzát, mások tésztát rendeltek. Ez után még maradt egy kis szabadidő, mindenki bevásárolhatott szuveníreket és ennivalókat a repülőútra. A tajvani repülőtérről este 8-ra értünk Kínába, ahol öt óra várakozás közben még ehettünk a reptéren lévő étteremben, ahol volt mindenféle nyugati ennivaló. Hajnal 2-kor indult a gép Kínából, egy tízórás repülés után már Ferihegyre is értünk.
